Mennyire fontos, hogy egy cég felkészítse új és régi munkavállalóit arra, hogy ők személyesen hogyan tudják építeni vagy éppen rombolni a cégük hírnevét?
Úgy gondolom, hogy egy cégről kialakult képtől, hírnevétől függ a hitelesség, melyet a szervezet és azon belül a munkavállalók tettei és megnyilvánulásai határoznak meg. Nem csupán munkaidőben, hanem azon kívül is.
Sokan, még abban az esetben is, ha egyszemélyes saját cégüket vezetik, irányítják, elkövetik azt a hibát, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a szűkebb-tágabb társadalmi közegünk él az egyébként hibás általánosítás jogával és lehetőségével.
Ha meglátok egy rendezvényen egy nem megfelelően öltözött vagy éppen vállalhatatlanul viselkedő, megnyilvánuló személyt, nem azt kérdezem, hogy ki ő személy szerint, hanem, hogy melyik cégtől van, melyik céget képviseli. A következő költői kérdés, mely a fejemben megjelenik az az, hogy milyen lehet az a cég, amely ilyen embereket alkalmaz.
Ebben a kontextusban két típusú cég létezik.
- Az egyiknek egy személyben vagyok a tulajdonosa, alapítója, alkalmazottja. Rajtam kívül nincs senki más a cégben.
- A másik esetben egy cég alkalmazásában állok, mint „egyszerű” munkavállaló, függetlenül a pozíciómtól. Hasonló a helyzet, ha a saját magam alapított cégben nem csak önállóan, hanem cégtárssal vagy alkalmazottal egyetemben végzem a munkát.
Az első esetben, bizonyos idő után, nyilvánvalóan egybe fog olvadni a cég és a személy identitása, hiszen mindenki tudja, hogy Ő, maga a cég. Az én -mint cégtulajdonos – viselkedésem, megnyilvánulásaim magának a cégemnek a viselkedése és megnyilvánulásai lesznek egy idő után. Nem tudom kettéválasztani a kettőt. Ha itt valami félre megy, senki mást nem okolhatok, csak saját magamat.
Ebben a blogban én inkább a második esetet szeretném górcső alá venni, amikor is egy cég, egy vállalat, intézmény alkalmazásában áll valaki, mint munkavállaló, függetlenül a pozíciójától.
Az első kérdés, amit itt költőien feltennék, hogy mit gondol a kedves olvasó? Létezik-e olyan, hogy nem foglalkozok azzal, hogy munkaidőben vagy/és munkaidőn túl hogyan viselkedem, mit csinálok, milyenek megnyilvánulásaim vannak, vagy adott esetben hogyan nézek ki?
Sokan vallják azt, hogy a magánéletben, a saját szabadidejében az ember azt csinál, amit akar. Javaslom, ezt ne kezeljük ennyire feketén vagy fehéren.
Ebben a kis szösszenetben próbáltam összeszedni néhány buktatót, ugyanakkor szeretnék is adni néhány jó tanácsot arra vonatkozóan, hogy hogyan képviseljük megfelelő módon munkáltatónkat akár munkaidőben, akár munkaidőn kívül, a teljesség igénye nélkül:
- Viselkedni és rangunkhoz, pozíciónkhoz mérten helyesen kommunikálni, nem csak munkaidőben, 8.00 órától – 16.00 óráig kell. A helyes viselkedés és kommunikáció egy életforma, aminek kis túlzással egész nap kell tartania. Tudom, hogy fárasztónak tűnhet, de egy idő után ugyanolyan rutinná, jó szokássá válhat, mint például az egészséges életmód.
- Figyeljünk arra, hogy abban a pillanatban, hogy egy munkaszerződést aláírtunk bármilyen cégnél, vállalatnál, intézménynél, nem csak magunkért hanem értük is felelősséggel tartozunk. A magánéletről vagy legalább is annak egy részéről le is mondunk. Mit értek ez alatt? Adott esetben a közösségi médiában posztolt nem túl vállalható képek, megnyilvánulások, kommentek visszaüthetnek és visszahathatnak a cégemre, a pozíciómra, ahol dolgozom. Emlékezzünk rá, hogy nem is oly régen, az egyik híres, magyar énekesnő terhességgel kapcsolatos posztja alá, egy magát civilnek gondoló személy, olyan kommentet írt, hogy „bárcsak halva születne a gyermek”. Ez annyira felháborította az énekesnőt, hogy kinyomoztatta, hogy hol dolgozik az illető. Végül a cég azon túl, hogy elhatárolódott a megnyilvánulástól, azonnal elbocsájtotta a munkavállalóját, mert a cégére is rossz fényt vetett, amikor kiderült, hogy hol dolgozik.
- Céges levelezésben, céges e-mailről kiküldött vagy céges papíron kinyomtatott véleménynyilvánítás nem a saját véleményem, hanem a cég álláspontja. Ennek súlyával tessék leveleinket útnak bocsájtani az éterbe.
- Minél magasabb pozícióban van valaki, annál jobban ügyelnie kell arra, hogy magánemberként sem felejtheti el, hogy melyik cég, intézmény, vállalat alkalmazásában áll. Például egy nem megfelelő megjelenés, még akár a szabadidőben vagy munkaidőn túl is negatív fényt vethet a cégemre és egyben rám is. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy köztiszteletben álló személy, legyen a pozíciója bíró, nagyvállalat vezető vagy egy miniszter, egy vasárnap reggel, egy szál klott gatyában és atlétában leszalad a közértbe. Mit gondol, mit fognak róla mondani? Az 1700-as években íródott egy etikett könyv, melyben van egy mondat, így szól: „úriasszony/úriember nem lép utcára csak pozíciójának, rangjának, társadalomban betöltött szerepének megfelelően és annak figyelembe vételével.”
- Nyilvános eseményen, rendezvényen mindenképpen válogassam meg a viselkedésemet, főleg akkor, ha nem magánemberként, hanem a cég képviseletében vagyok jelen. Minden itt történő helytelen viselkedés, vagy rossz megnyilvánulás, nem a saját személyemre, hanem az általam képviselt cégre fog rossz fényt vetni.
- Minden esetben, amikor a vállalatom, cégem, intézményem engem küld el megbeszélésre, rendezvényre, konferenciára vagy egyéb más eseményre, ott nem saját magamat, hanem a cégemet képviselem. Amennyiben például szállodai szobát foglalnak nekem a cégem nevében, akkor a vendég ott a szállodában nem a személy, hanem a cég. Bármilyen vállalhatatlanul otthagyott szoba vagy viselkedés az étterem, bár vagy szálloda területén, szintén a cég hírnevét csorbítja és nem az enyémet.
- Munkaidőben is előfordulhat, hogy olyan személy érkezik a céghez, aki nem ott dolgozik. Vendég, új üzleti partner, beszállító stb. Milyen véleménye lesz arról a cégről, amelyiknek a munkatársai, azt gondolván, hogy ő is „belső ember” nem egészen vállalhatóan, beszélgetnek, viselkednek, kommunikálnak a cégnél egymással vagy éppen vele.
Ilyen és ehhez hasonló sok más helyzetre kellene odafigyelni a munkavállalóknak és munkáltatóknak egyaránt.
Hogy keretbe tegyem ezt a bejegyzésemet, ismét feltenném a kérdést.
Minden munkáltató megtesz mindent annak érdekében, hogy a cégének alkalmazottai, akik majd az ő általa akár több évtized alatt felépített vállalatot, céget képviselik majd, ezt helyesen fogják tenni? Jó példát mutatnak a vállalatvezetők ma Magyarországon ebben a témában?
Mindenki válaszolja meg maga, a saját lelkiismerete szerint.