Életem jó nagy százalékát autómban, az utakon töltöm, ahogy gondolom sokan mások.
Reggeli rutinomat követően (zuhany, kávé) viszonylag nyugodtan beülök a gépkocsimba. Ez a lelki béke általában 10 és 30 perc között elszáll.
A minap egy tanuló vezető (oktatójával az anyósülésen) a szemben lévő sávban közeledett felém. Az én oldalamon egy autó állt az út szélén. Úgy gondolom a 30 éves vezetési rutin és a több százezer km, ami a kezemben és lábamban benne van, adott annyi felelősségteljes döntési lehetőséget, hogy meg tudtam saccolni, hogyha kikerülöm az álló autót, még időben visszatérhetek a saját sávomba úgy, hogy a tanuló vezetőt sem rémisztem halálra. Ez a manőver kb. 30-40 es őrületes sebességben történt, hiszen mégiscsak városban vagyunk. Ahogy azt gondoltam, az autó szépen ki lett kerülve, a tanuló vezető sem rémült meg, -még fékeznie sem kellett-, mindenki mehetett volna az útjára, és én már nem is emlékeznék erre az eseményre……..hacsak az oktató nem húzta volna le az ablakát a vezetői oldalnak és nem kezdte el volna drága édesanyámat különböző kedves szavakkal illetni. A verbális agresszióját gyorsan nonverbális eszközökkel sem volt rest színezni. (Tudod! Ökölrázás, középső új mutatása stb)
Nem értettem a helyzetet, mert semmi ok nem volt rá.
De ebben a történetben nem is ez volt a lényeg. Ami gondolkodásra késztetett az az, hogy miért vagyunk ennyire agresszívek az utakon IS. Azonnal üzleti gondolkodásomnak köszönhetően egy ötlettel rukkoltam elő, ott magányosan, elgondolkodva, kicsit frusztráltan és meglepődve.
Miért nincs kötelező viselkedéskultúra és kommunikáció oktatás a KRESZ oktatás, vezetés elmélet és gyakorlat tananyagban?
De miért tartom ezt fontosnak? Azért, mert a korábban megfogalmazott vízióm (létrehozni egy normális, élhető, intelligens társadalmat kicsiny országunkban), ez is alapfeltétele.
Ez a fent említett tanuló vezető, bár meglepődve az oktatója viselkedésén, biztos vagyok benne, hogy önmagára nézve kötelezőnek fogja tartani az ilyen fajta agresszív viselkedést, -még, ha most nem is tudatosult benne-, amikor már a saját gépkocsiját vezeti. Miért? Mert ezt látta, ezt tanulta. Ha gondod van, üvölts ki a kocsiból, anyázz, vagy rosszabb esetben szállj ki egy baseball ütővel a kezedben és üsd be a szélvédőjét a másiknak, vagy rángasd ki a kocsiból azt, akinek a viselkedése nem tetszik és verd agyon!
Meg vagyok győződve, hogy csak rajtunk múlik, hogy az autózás ne legyen napi rémálom. Agresszivitás helyett ésszel és türelemmel kell megoldani a nehéz helyzeteket, mert az indulat csak újabb dühöt szül. Az egymást segítő magatartás lenne a követendő az utakon.
A fejlett országok majd mindegyikében tanulmányozzák a vezetők viselkedését és keresik a balesetveszélyes, agresszív vezetés ellenszerét. Több tanulmány szerint az agresszív vezetési stílus egyre nagyobb teret nyer.
Magyarország sem maradt ki a sorból, itthon is készült kutatás a témában. A megkérdezett magyar vezetők több, mint a fele vallotta, hogy szokott agresszíven viselkedni az utakon. Meglepő, hogy a nők közel a férfiakéval egyező arányban nyilatkoztak így. Jellemző, hogy a kérdőívet kitöltő autósok önmagukat feleolyan agresszívnak ítélték meg, mint a közlekedés többi résztvevőjét.
Most ebben a blogban megpróbáltam néhány dolgot összeszedni, hogy mit is oktatnék a jövő autóvezetőinek, ha ez az álmom is valóra válhatna.
- Gondolkodj, mielőtt cselekszel! Tudatosítsd magadban mielőtt beülsz a kocsiba, hogy ma nyugodtan, türelmesen fogsz vezetni! Ma nem tudnak felidegesíteni! (Lehet, hogy mégis sikerülni fog nekik, de biztos, hogy csak egy kicsivel később, mint a szokásos!)
- Vedd tudomásul, hogy az emberek személyisége nagyon különbözik. Ez a vezetésben is megmutatkozik. Azért, mert te sportosan vezetsz, nem biztos, hogy más éppen ugyanilyen vérmérséklettel van megáldva.
- Légy türelmes magaddal és másokkal szemben is! Ne ülj autóba feldúltan, idegesen, fáradtan!
- Ne ítélj elsőre! Mindannyiunknak vannak problémái. Sok impulzus ér minket. Az agyunk túl van terhelve információval. Képzeld mások is elkalandozhatnak, elgondolkodhatnak néhány másodperce. Az úton való közlekedés nem egyszemélyes játék. Mi figyelünk másokra, ők figyelnek ránk. Egyszer mi előzünk meg egy balesetet, máskor másoknak köszönhetjük, hogy nem lett nagyobb tragédia. Adok – kapok játék ez.
- Légy Úriember/Úrinő! Amikor valahol feltorlódik egy kocsisor, vagy akár csak egyetlen autó várakozik már hosszú percek óta (például azért, mert megszűnt a sávja), előbb-utóbb valakinek be kell engednie őt. Ezt nem csak az illem diktálja így. Az, hogy a sávunkba bekéredzkedőt beengedjük, a dinamikus közlekedést elősegítő szabálynak minősül. Hiszen ezáltal forgalmi torlódást előzünk meg.
- Adott esetben le lehet mondani az elsőbbségünkről. Ez helyzetfüggő, de jó, ha tudod, hogy a KRESZ szabálya kimondja, hogy az elsőbbséggel rendelkező autó vezetője lemondhat az elsőbbségéről. Ennek azonban feltételei vannak: a lemondás csak két sofőr között, félreérthetetlen jelzéssel (pl. lassítás, jelzés majd megállás) jöhet létre. Próbáld ki! Olykor önmagunk háttérbe sorolása és másokkal szembeni előzékenység dopamint (boldogság, jutalom hormon) képes termelni a testben.
- Tedd félre az egódat, és olykor „nézz” át a bal oldali sávba. Jobbra tartásnak hívják! A KRESZ szabálya azt is kimondja, hogy párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten a jobb szélső forgalmi sávban kell közlekednünk, és csak előzés, kanyarodás vagy megfordulás során hajthatunk rá más forgalmi sávra.
- Köszönd meg mások előzékenységét! A hála csodákra képes, és az a nagyszerű benne, ahogyan a fentiekben is írtam, szintén boldogsághormont képes termelni. Beengedtek valahová? Valaki lehúzódott, hogy te kényelmesebben közlekedj? Leálltak egy sávba hogy te elférj? Kérlek, köszönd meg! Kézfelemeléssel egy mosoly kíséretében. Képesek vagyunk egymást az előzékenység gesztusairól leszoktatni azzal, hogy csak nagyon ritkán köszönjük meg autóstársainknak ezeket a gesztusokat.
- Ne mobilozz! Használj kihangosítót! Amerikai statisztikák arra engednek következtetni, hogy az évi 2,5 millió embert érintő közlekedési balesetek több mint felében (64%) a mobiltelefonálás is közrejátszik. Érdekes tény, hogy az autóbalesetek alkalmával az ütközések mintegy 3 másodpercen belül következnek be. Ehhez képest megközelítőleg 5 másodpercig vezetünk vakon, amíg egy SMS-t vagy Messenger-üzenetet elolvasunk – és akkor még nem is válaszoltunk rá.
- Ültetési etikett. Természetesen protokoll és üzleti kommunikációs szakértőként nem hagyhatom ki, hogy a gépkocsiba való ültetésnek is megvannak a szabályai és jelentősége. Mik ezek?
Abban az esetben, ha az autót hivatásos sofőr vezeti – vagy épp egy fontos üzleti partnerünk elé küldjük ki munkatársunkat, asszisztensünket –, az első számú kitüntetett hely a jobb oldali hátsó ülés, a második a bal oldali hátsó ülés, a harmadik pedig a gépkocsivezető melletti – köznyelven „anyósülés” – lesz.
Változik azonban a helyzet, amennyiben az autót a vendéglátó, a házigazda vezeti. Ekkor ugyanis a mellette lévő hely élvez kiemelt szerepet, a hátsó ülések egymáshoz viszonyított sorrendje pedig nem változik az előzőhöz képest.
Arra kell tehát törekednünk, hogy a kiemelt személy zavartalanul társaloghasson vendéglátójával, mellette foglaljon helyet, illetve a jármű megállását követően azonnal a biztonságos járdára léphessen ki.
Bizonyára számos jótanáccsal lehetne még folytatni a sort, most hirtelen ezek jutottak eszembe. Nyilván nem lehet minden helyzetet végig venni, de ha valaki az alap udvariassági szabályokat vezetés közben is figyelembe veszi, akkor nagyon nagy lépéseket tettünk a célunk elérése érdekében. Mik ezek az alap udvariassági iránymutatások?
- Viselkedj úgy gépkocsivezetés közben is, hogy viselkedéseddel ne zavarj másokat!
- Viselkedéseddel soha ne hozz kellemetlen helyzetbe senkit!
- Az úton a viselkedésed mindig mindegy körülmények között vállalható legyen a későbbiek folyamán is. (ha úgy gondolod, hogy az anyázás és agresszió vállalható viselkedés, akkor ez a blog nem neked szól.)
Természetesen tudom, hogy emberek vagyunk, és ezek nem mindig elvárható viselkedési formák. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy nem csúszik ki nekem is a számon olykor néhány vállalhatatlan szó, mondat, de ha képesek vagyunk mindig csak eggyel több alkalmat nyugodtan eltölteni az utakon, az nagy megelégedéssel fog ránk hatni, hiszen a düh, a harag érzése, elsősorban minket mérgez.
Biztonságos és kellemes vezetés kívánok mindenkinek az utakon.
Köszönöm, ha segíthettem.
Micski Marianna
Nemzetközi protokoll, viselkedéskultúra és üzleti kommunikációs szakértő
#micskiconsulting #etikettazutakon #viselkedjhatudsz #illemetikettprotokoll #viselkedeskultura #uzletikommunikacio