AZ ÉN TÖRTÉNETEM
Szerencsés embernek tartom magamat.
Olyan környezetben nőttem fel, ahol elsajátíthattam a mindennapok viselkedési, illembeli és kommunikációs szabályait. Hamar megtanultam, hogy hogyan társalogjak, hogyan viselkedjek az asztalnál, mit viseljek vagy mit ne viseljek bizonyos alkalmakra, még akkor sem, ha azt a fizikai adottságaim egyébként megengedhették volna.
Ezért ért hidegzuhanyként, amikor a 20-as éveim elején (1990), bekerültem az üzleti életbe. Akkor még sem protokollról, sem etikettről, de még így konkrétan illemtanról sem hallottam. Nem tudtam, hogy létezik egy szakma – a diplomácia – melyhez tartozó ismereteket iskolában el lehet sajátítani.
Szembesülni azzal, hogy a helyes viselkedés nem mindenki sajátja, hogy a nagyon más értékrend milyen konfliktusokat szül, vagy a nem megfelelő kommunikáció milyen távlati problémákat okoz, nem volt könnyű.
De én még mindig szerencsés helyzetben éreztem magam, mert a vállalkozásunk külföldi tulajdonosai, akik magas szintű diplomáciai háttérrel és kapcsolatokkal rendelkeztek, egy olyan világba vezettek be, ami számomra megmutatta, hogy létezik és kézzelfogható az a közeg, aminek a hiányát éreztem a mindennapjaimban, a magán és az üzleti élet tekintetében is.
A diplomatikus viselkedés és kommunikáció, melyet folyamatosan figyeltem és próbáltam szivacsként magamba szívni, ekkor öltött végre testet. Árgus szemmel figyeltem, hogyan beszélgettek, hogyan viselkedtek, hogyan társalogtak, hogyan tárgyaltak. A megjelenés, a gesztikulációk, a verbális és nonverbális kommunikáció mind új értelmet nyert. Én is így szerettem volna ezt csinálni. Mai fejemmel tudom, hogy kimondatlanul, megfogalmazatlanul, de nekem ők a mentoraim voltak. Nagyon vonzott ez a világ. A kérdés, hogyan lehet mindezt megtanulni egyre jobban foglalkoztatott. Ekkor határoztam el, hogy felkeresem azokat a lehetőségeket, ahol fejleszthetem ezen a téren magamat. Kezdetben belföldi később magasabb szintű nemzetközi képzésekre is sikerült bejutni (Európai Parlament Brüsszel). A tanulmányaim alatt és után a saját cégemen belül is próbáltam alkalmazni a megtanultakat, mely hamar meg is hozta a gyümölcsét.
A pozitív példák és eredmények melyeket a saját bőrömön tapasztaltam, létrehozták bennem azt a vágyat, hogy ezzel másokat is meg kell ismertetni.
„Ha változást akarsz elérni, kezd az oktatásnál” elvét követve kezdetben általános majd középiskolában, később egyetemi szinten kezdtem oktatni a viselkedéskultúra, illem etikett és üzleti protokoll, kommunikáció tantárgyat. Óriási sikereket értünk el.
Ezt követően, 13 évvel ezelőtt megalapítottam saját oktatási cégemet (Micskiconsulting), azzal a céllal, hogy segítsem a cégek, hivatalok alkalmazottjait, közép és felsővezetőit a helyes viselkedés, üzleti protokoll és kommunikáció területén, hogy minél gyorsabb, tartósabb sikert tudjanak elérni saját cégükön belül, partnereiknél és a teljes karrierjükben.
KÜLDETÉSEM
Célom, hogy az üzleti, hivatali életben tevékenykedők, valamint a következő generáció számára közvetlen, gyakorlatias, interaktív, könnyen elsajátítható és azonnal alkalmazható tudást nyújtsak viselkedés, illem, protokoll és kommunikációs témában. További célom, hogy ezen ismeretek és iránymutatások elsajátításával és alkalmazásával, lehetőségük nyíljon egy probléma és súrlódás mentesebb, sikeresebb és kiegyensúlyozottabb életre és karrierre.
VÍZIÓM
Vízióm, hogy segítséget nyújtsak a mai társadalmunknak feleleveníteni a normális együttélés szabályain alapuló általános viselkedéskultúra iránymutatásait, valamint segíteni az utánunk jövő generációt ezen ismeretek mindennapi életbe való beépítésében, már fiatal kortól kezdve. Vágyam, hogy egy sokkal kellemesebb, normálisabb, európaibb társadalomban élhessünk itt Magyarországon. A jövőben azért szeretnék tevékenykedni, hogy ezek az alapvető szabályok, útmutatások beépüljenek az emberek mindennapjaiba, mely segítségével kevesebb verbális bántás és súrlódás, annál több zökkenőmentes emberi kapcsolat vehet minket körül a mindennapjaikban, legyen az magán, üzleti vagy hivatali élet.