Sajnos az elmúlt napokban az élet úgy hozta, hogy különböző médiumok, különféle helyeken foglalkoztak egy kisfiú halála kapcsán a részvétnyilvánítás témájával. Ahogyan mindenki úgy én is figyelemmel kísértem az eseményeket és a hozzászólásokat. Ennek kapcsán gondoltam úgy, hogy összegyűjtök néhány gondolatot és javaslatot, hogy hogyan is lehet(ne) vagy kell(ene) megfelelő formában részvétet nyilvánítani. Mi ennek a (szerintem) helyes módja és formája.
Sajnos életünk elkerülhetetlen része a halál- bár én személy szerint nagyon sajnálom, hogy a mi kultúránk egy kicsit idegenül bánik ezzel a témával-, mégis úgy gondolom, hogy legyen szó fiatal vagy idős családtagunk, barátunk, ismerősünk elvesztéséről, hirtelen vagy előre látható halálról, a búcsúzás mindig nehéz. Szokták mondani az itt maradottaknak a legnehezebb. Nekik szeretnénk kifejezni együttérzésünket, ami teljesen helyénvaló és nem is kell a hallgatásba burkolózni vagy a fejünket homokba dugni. Sajnos magamról tudom, hogy igenis jól esik az embernek, ha közeli, távoli ismerősei, barátai biztosítják együttérzésükről, még akkor is ha ez vajmi keveset segít azon a fájdalmas folyamaton, amin az embernek lépésről lépésre, de át kell mennie. Viszont, amit az elmúlt napokban láttam, olvastam, tapasztaltam, elkeserített és egy kicsit megdöbbentett. Ezért is döntöttem úgy – nem kioktatás céllal -, hogy összeszedem néhány pontban gondolataimat, hogy milyen formában is illene szerintem részvétet nyilvánítani illetve a hozzátartozónktól búcsúzni, ha helyesen szeretnénk eljárni.
A témát három kérdéscsoportra lehetne bontani.
Mikor, kinek és hogyan kívánjunk részvétet?
Mikor, mennyi idő múlva illik részvétet nyilvánítani?
- Járj utána, de ne az érintetteknél. Ne reagálj rögtön, ne oszd meg a hírt! Puhatolózz! Hívj fel közös ismerősöket, érdeklődj. Ha igaz a hír, a fentiek szerint járj el. Ha a médiából értesülsz a hírről, akkor nézd meg melyik portál adja le a hírt. Hiteles-e vagy sem! Ha egy hiteles portál közli, akkor sajnos az biztosan meg is történt.
Szabad-e kifejeznem az együttérzésem, ha az illető történetesen híres ember vagy annak hozzátartozója volt és sem őt, sem a családját nem ismerem személyesen?
- Igen, valószínűleg jól fog esni a családnak a szeretet. Ilyenkor bele is foglalhatod az üzenetedbe, hogy miért jelentett neked személyesen sokat az elhunyt. Tolakodni, okoskodni, kérdezősködni azonban tilos, és ha a hozzátartozók nem osztanak meg több mindent, akkor is elégedj meg azzal, hogy te elmondtad, amit szerettél volna.
Szóban, személyesen vagy írásban nyilvánítsunk-e részvétet?
- Ez egy nagyon fontos kérdés, de sajnos nincs rá fekete vagy fehér válasz. Amennyiben közeli családtag haláláról van szó, de nem vagyok a helyszínen, akkor igenis úgy gondolom, hogy az a helyes, ha mindent hátrahagyva rohanok, hogy a családommal legyek. Amennyiben nagyon közeli barát vagy ismerős vagyok „csak”, akkor a hír hallatán meg lehet próbálni telefonon felhívni a családtagok közül valakit, akinek részvétet nyilváníthatok. De kit hívjak fel? Soha ne azt, aki a legközelebb állt az elhunythoz, mert ő akkor abban a pillanatban a legkevésbé sem szeretne senkivel beszélgetni. Ha például a férj távozott, akkor nem a feleséget, hanem valamelyik gyermeket hívjuk és rajta keresztül tudassuk a legközelebbi hozzátartozóval együttérzésünket. Később néhány nap múlva lehet már a közvetlen hozzátartozót is hívni.
SMS-ben illik e részvétet nyilvánítani?
- Én úgy gondolom nem a legjobb megoldás. Vagy hívjuk fel az illetőt néhány nap múlva, vagy küldjünk gyásztáviratot.
Hogyan fogalmazzak egy részvétnyilvánításban?
- Ilyenkor nem kell bőbeszédűnek lenni. Ha semmi személyes nem jut eszedbe, nyugodtan ismerd el, ha nem találsz szavakat. Érdemes felidézni valami kedves történetet, amiből kiderül a hozzátartozók számára, hogy miért jelentett neked sokat az elhunyt. Ne félj használni a halál, meghalt kifejezéseket, mert ezek hitelesebbé teszik a mondanivalódat, mint ha megpróbálnád valahogy elkerülni őket.
Milyen kifejezéseket használj részvétnyilvánításkor?
- Őszinte részvétem.
- Nagyon sokat gondolok rátok.
- Egyszerűen nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék, őszinte részvétem.
- Mélyen megdöbbentem, amikor hallottam XY elvesztéséről, és azért írok, hogy kifejezzem az együttérzésemet.
- El sem tudom képzelni, mit érezhetsz most, kérlek fogadd együttérzésemet
- Imádkozom értetek.
Milyen kifejezéseket soha ne használjunk részvétnyilvánításkor?
- „Most már jobb helyen van.”( Ne akard vigasztalni a hozzátartozót, nem tudhatod, hogy hisz-e a túlvilági életben, vagy nem.)
- „Annyira szomorú vagyok, egész éjjel sírtam.” (Ne rólad szóljon a mondanivalód.)
- „Tudom, mit érzel.” (Nem, nem tudod, még akkor sem, ha ne adj isten már te is keresztülmentél hasonlón. Minden gyászfolyamat más.)
- „Egyszer túlleszel rajta.” (Ez olyan, mintha nyomást gyakorolnál a gyászolóra, hogy érezze magát jobban.)
- „Hívj, ha bármire szükséged van.” Ez a felajánlás valójában újabb terhet ró a gyászolóra, akinek így ki kell találnia, milyen feladatot adjon neked. Inkább ajánlj fel neki konkrét segítségeket, akár apróságokat. „Segíteném megszervezni a temetés utáni vendéglátást. Kérlek szólj, hogy mikor egyeztessünk”)
- „Isten útjai kifürkészhetetlenek. „(Szintén kerülendő, mert kétértelmű is lehet)
- Amennyiben baleset miatt következik be a halál nem a mi dolgunk, hogy eldöntsük, ki a felelős. Ne kezdjünk semmilyen bírói, rendőrségi feladat ellátásába. Nem kell a tanács, nem kell a másik hibáztatása, NEM A MI FELADATUNK, SEMMI KÖZÜNK HOZZÁ. Ez nem hozza vissza az elhunytat és az igazságszolgáltatás nélkülünk is elvégzi a feladatot.
Biztosan hosszasan lehetne sorolni még, hogy mi az, ami helyes és mi a kerülendő egy halál bekövetkeztekor és az ezt követő részvétnyilvánításkor.
Ha össze szeretném foglalni a korábbi napok eseményeit, talán így tenném:
A halál és a családtag elvesztése a mi kultúránkban egy szomorú esemény, nem is tudjuk megfelelően megélni, mert nem így lettünk gyermekként szocializálva. Amíg a gyermeknek nem magyarázzuk el, hogy mi a halál, amíg a temető és maga a halál léte tabu témának számít, addig ebben nem is lesz változás. Viszont mivel ez így alakult, mindenkinek magában, csendesen kell a gyász folyamatait átélni és megélni. A családtagoknak támogatni és segíteni kell egymást, mert nem hiszem, hogy bárkinek is könnyű a szeretett ember elvesztésének feldolgozása. A csendes, tiszteletteljes, alázatos emlékezés, az elhalálozottal kapcsolatos jó emlékek felidézése és egymás támogatása ilyenkor a legfontosabb. Ez egy szomorú, de bensőséges és privát esemény kellene hogy legyen, minden csinnadratta nélkül, még akkor is, ha történetesen egy ismert ember is érintett az eseményekben. Az eseményeket látva meg kell sajnos kérdőjeleznem, hogy ilyenkor valóban kiről szólnak az események. A gyász megélése mindenki privát dolga, és ennek tiszteletben tartása pedig minden jó érzésű ember feladata.